Foci Ádámmal 01.31.

    Reggel -10 fokot mutatott az autó hőmérője, fagyos volt a Gerje is. Még iskola előtt gyorsan megörökítettem, így jobb kedvvel mentem tanítani. Jó hatással van rám a fotózás, átrendezi az unalmasnak tűnő ám fontos rendszert, ezért minden apró szabadidőmet ennek szentelem. Ma az osztályom focistáinak területi bajnokságuk volt, nagyon vártuk a mérkőzéseket. Első órában a pénteki farsangra próbáltunk, kezd alakulni a műsor. Hamar elszaladt a délelőtt és a focié lett a főszerep.

Lelkesen szurkoltunk, a fiúk is jól játszottak. Újszilvás csapata győzött,mi lettünk a másodikok és az irsai evangélikus iskola csapata lett a  harmadik. Siettem haza, hogy a hideg ellenére ki tudjak motorozni kedvenc erdei utamra, a naplemente színeiben fotózni. Hoztam haza egy pár tucat fotót, amiből válogattam ide.

Átmentem az "alagúton" friss irtást, s némi havat találtam. A nap már lement az ujjam "odafagyott" mire hazaértem.

Apró bosszantások

Egyszer azt hallottam egy előadáson, ahol a férfi és női szerepekről volt szó, hogy a nőknek nagyobb szükségük van a beszélgetésre, mint a férfiaknak. Ez így van velem is. Hazajövök a munkahelyemről és részletes beszámolót tartok a nap eseményeiről. Ebből jött az a gondolat, talán a sok beszéd helyett le is írhatnám ezeket a mindenféle történeteket. Erre szükség is van, mert bizony tornáztatni kell az agyat, hogy jól működjön. Az én munkahelyem a Tessedik Sámuel Általános Iskola. Ma kiosztottam a témazáró dolgozatokat, átnéztük leellenőriztük. Kértem tanítványaimat, ha van kérésük, kérdésük még most jelezzenek. Nem tette fel a kezét senki. Bediktálták az összes jegyet a naplóba, majd az ellenőrzők aláírása következett. Készen is lett, amikor egyik diákom odajött az asztalomhoz. - Nekem fél pont hiányzik az ötöshöz, megkaphatom?...