Esténként naplementekor pár hete ugyanazt a kb. 5-6000 lépésből álló körömet teszem meg. Nagy része mezőn keresztül vezet, ahol néha kutyás gazdákkal találkozom, akik szabadon engedik Bodzát, Mogyorót. Az úton haladva egyszer csak figyelmes lettem egy mozdulatlan nagy méretű siklóra, ahogy közelítettem felé a telefonommal, gyorsan életre kelt, összetekeredett és besurrant a Gerje partján növő sűrű nádasba. Az ösvény egy szakaszát a Gerje parton lépkedem. Itt kapcsolódott össze bennem a séta, a pár napja megismert alkotás Maurer Dóra, Nyomhagyás című képével. Ahogy a jelenben kell lennünk ahhoz, hogy azt teljességében átélhessük, de közben a mulandóságunkat szeretnénk örökül hagyni. Jót tesz a szabadban, az ég végtelenje alatt sétálni, meghallani az esti harangszó gyermekkoromba repítő hangját.
