Eszmélet

Nagyon kellemes, békebeli, kávéházi hangulat alakult ki,
 a Költészet Napja alkalmából rendezett, fotókiállítással egybekötött irodalmi barangoláson.

"A hagyományok földjén"című fotókiállítás Nyikómalomfalvának életét mutatja be.

Az irodalmi művek Kövesdi László színművész előadásában hangzottak el.
Fabók Endre ifjú költővel is megismerkedhettünk.

Matyi, Zsolti, Álmos

Megmutatás

Beleolvas

Nézelődnek

Béke

Mester és...

Generációk

Egy kiállítás képei

          József Attila (1905-1937)

        Eszmélet

          1

    Földtől eloldja az eget
    a hajnal s tiszta, lágy szavára
    a bogarak, a gyerekek
    kipörögnek a napvilágra;
    a levegőben semmi pára,
    a csilló könnyűség lebeg!
    Az éjjel rászálltak a fákra,
    mint kis lepkék, a levelek.

          2

    Kék, piros, sárga, összekent
    képeket láttam álmaimban
    és úgy éreztem, ez a rend -
    egy szálló porszem el nem hibbant.
    Most homályként száll tagjaimban
    álmom s a vas világ a rend.
    Nappal hold kél bennem s ha kinn van
    az éj - egy nap süt idebent.

          3

    Sovány vagyok, csak kenyeret
    eszem néha, e léha, locska
    lelkek közt ingyen keresek
    bizonyosabbat, mint a kocka.
    Nem dörgölődzik sült lapocka
    számhoz s szívemhez kisgyerek -
    ügyeskedhet, nem fog a macska
    egyszerre kint s bent egeret.

          4

    Akár egy halom hasított fa,
    hever egymáson a világ,
    szorítja, nyomja, összefogja
    egyik dolog a másikát
    s így mindenik determinált.
    Csak ami nincs, annak van bokra,
    csak ami lesz, az a virág,
    ami van, széthull darabokra.

          5

    A teherpályaudvaron
    úgy lapultam a fa tövéhez,
    mint egy darab csönd; szürke gyom
    ért számhoz, nyers, különös-édes.
    Holtan lestem az őrt, mit érez,
    s a hallgatag vagonokon
    árnyát, mely ráugrott a fényes,
    harmatos szénre konokon.

          6

    Ím itt a szenvedés belül,
    ám ott kívül a magyarázat.
    Sebed a világ - ég, hevül
    s te lelkedet érzed, a lázat.
    Rab vagy, amíg a szíved lázad -
    úgy szabadulsz, ha kényedül
    nem raksz magadnak olyan házat,
    melybe háziúr települ.

          7

    Én fölnéztem az est alól
    az egek fogaskerekére -
    csilló véletlen szálaiból
    törvényt szőtt a múlt szövőszéke
    és megint fölnéztem az égre
    álmaim gőzei alól
    s láttam, a törvény szövedéke
    mindig fölfeslik valahol.

          8

    Fülelt a csend - egyet ütött.
    Fölkereshetnéd ifjúságod;
    nyirkos cementfalak között
    képzelhetsz egy kis szabadságot -
    gondoltam. S hát amint fölállok,
    a csillagok, a Göncölök
    úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
    a hallgatag cella fölött.

          9

    Hallottam sírni a vasat,
    hallottam az esőt nevetni.
    Láttam, hogy a múlt meghasadt
    s csak képzetet lehet feledni;
    s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
    görnyedve terheim alatt -
    minek is kell fegyvert veretni
    belőled, arany öntudat!

          10

    Az meglett ember, akinek
    szívében nincs se anyja, apja,
    ki tudja, hogy az életet
    halálra ráadásul kapja
    s mint talált tárgyat visszaadja
    bármikor - ezért őrzi meg,
    ki nem istene és nem papja
    se magának, sem senkinek.

          11

    Láttam a boldogságot én,
    lágy volt, szőke és másfél mázsa.
    Az udvar szigorú gyöpén
    imbolygott göndör mosolygása.
    Ledőlt a puha, langy tócsába,
    hunyorgott, röffent még felém -
    ma is látom, mily tétovázva
    babrált pihéi közt a fény.

          12

    Vasútnál lakom. Erre sok
    vonat jön-megy és el-elnézem,
    hogy' szállnak fényes ablakok
    a lengedező szösz-sötétben.
    Így iramlanak örök éjben
    kivilágított nappalok
    s én állok minden fülke-fényben,
    én könyöklök és hallgatok.
                                                                    1934