Megsértődni?

"A személy fejlődése során érjen el egy adott pontra, amelynél fokozódó önismerete segítségével tud haragudni, hatékonyan agresszívnek lenni és alakuljon ki benne egy konstruktív önbizalom, önérvényesítés.

Az agresszió kifejeződését megbénító félelem majdnem általánosan azon a meggyőződésen alapul, hogy annak nyílt megvallása feltétlenül szerencsétlen következményekhez, a kapcsolat tönkremenéséhez, végső soron annak megszakadásához vezet. Az igazság ezzel szemben az, hogy éppenséggel ennek a színvallásnak az elmaradása vezet ilyen következményekhez. Amit a dühüket eltagadók nem tudnak és saját tapasztalásukból kell megtanulniuk, az az, hogy az agressziónak vannak tiszta, nem destruktív formái is. Ezek nemcsak megtisztítják az egyént, hozzásegítik ahhoz, amit el akar érni és respektust kölcsönöznek a számára, hanem tisztázzák viszonyulásait, és ennélfogva a környezete számára éppúgy rendkívül hasznosak.

A konstruktív agresszió

Először is be kell látnunk (akármilyen pacifisták is vagyunk egyébként): az agresszió és az önös érdek az emberi viselkedés szükséges és hasznos része. Létezik hasznos agresszió, amely jóra vezet s nem csupán az egyén, hanem az egyén környezetének is hasznára van. Számos, egymással összefüggő ok teszi megalapozottá ezt a véleményt, mint például az alábbiak.


(1) Alapelv a lelki működésben: egy érzés elkerülése (tagadása) gyakran magában foglalja ugyanennek az érzésnek a kimutatását. Az agresszió elkerülésének számos módja önmagában rendkívül agresszív. Egyik legjobb példája a megsértődés ─ ahelyett, hogy nyíltan dühös lenne az illető. Ezen az úton, közvetetten közli a másikkal, hogy az közeledjen és rendezze a viszonyt, de amint ez megtörténik, visszautasítja. Egy súlyosabb formája a szeretet megvonása." forrás

„Ahol a világ igénye és az egyén tehetsége találkozik, ott van az ember munkahelye.”(Arisztotelész) forrás

 Pályaválasztási tanácsadás:

"A nevelés olyan segítő kapcsolat, amelyben a gyerekek (…) felnőtté válnak.”
"Vagyis a társadalmi beilleszkedés szükségszerű folyamatáról van szó, amelyet a mindenkori új emberlények maguktól és egyedül nem képesek elsajátítani. Ezért külső segítségre szorulnak, s éppen a nevelők fogják a nevelődés és a tanulás folyamatát irányítani, működtetni, ellenőrizni." forrás
Füst Milán: Tanulmányok

Hamvas Béla: Karnevál

"Amikor az ember az első almát leszedi, azt mondja, ebben az évben ez az első alma, amit leszedtem. Különlegesen nevezetes alma ez. Amikor a másodikat szedi, azt mondja, nini, milyen féloldalas és varos, ez egyike lesz a legcsúnyábbaknak, és akkor ez is különösen nevezetes lesz. Ez a harmadik, íme, színben egyike a legszebbeknek, ez a negyedik arányokban a tökéleteshez áll közel, ha nem is nagy. Amott van egy, az színben is, alakban is szép. Amaz pedig nagyságban minden bizonnyal az első között lesz. Ez most nehéz szedés lesz, az ágra kell hasalni, messze kinyúlni. Kettő van együtt, ó, még a harmadik is, a levél mögött volt. Mindhárom megvan, egy se pottyant le. Az egyik hatalmas és gömbölyű, hibátlan, a másik apró, a harmadik féloldalas, magházába a féreg beleharapott, de azért megérett. Éljen az almaszedő! Már kilenc almát szedett le, és még egy sem esett a földre.

Az almaszedés érdekfeszítő foglalkozás. Egy kosár már tele van, a másik félig. Az almának, ha ki akar tűnni, egyre szebbnek és nagyobbnak kell lennie. Minden almából csak egy van, mint ahogy minden emberből is csak egy." forrás