Tanáromtól búcsúzom
E versem búcsúm lenne,
a négy évet megköszönném vele.
Köszönöm a tudást,
a sok biztatást.
A figyelmeztetést,
és minden mást.
a négy évet megköszönném vele.
Köszönöm a tudást,
a sok biztatást.
A figyelmeztetést,
és minden mást.
Mindig is naiv voltam,
csak az orrom után futottam,
s hibáimból okultam eleget.
Sose feledem el ezeket.
Köszönöm a sok kirándulást,
a rengeteg múzeumlátogatást,
és a történelmi kalandozást.
csak az orrom után futottam,
s hibáimból okultam eleget.
Sose feledem el ezeket.
Köszönöm a sok kirándulást,
a rengeteg múzeumlátogatást,
és a történelmi kalandozást.
Nehéz a búcsú,
de az út még nagyon hosszú.
Az időnk kevés,
emlékül kísér a sok nevetés.
Az a 8 év sokat ér,
az öreg diák még visszatér.
Szegi Lilla
Osztályfőnökömnek
Távolodnak, messze kerülnek az évek,
A diák szemek a távolba visszanéznek.
Búcsúzunk egy dallal tőled,
Ki napjainkat óvtad, védted.
Fogtad kezünket, ha kellett,
Vállunkról levetted a terhet.
Nem csak tanár vagy, hanem barát,
Ki megérti a diák baját.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
A homokórában peregnek a percek,
A diák kezek messziről integetnek.
Az emléked itt marad nekünk,
Hisz ha kellett mindig küzdöttél velünk.
Hibáinak javítottad,
Nézeteink mindig óvtad.
E dalban köszönünk meg mindent,
A homokszemek őrzik emlékeinket.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
forrás
fotó: Horváth Edina
fotó: Horváth Edina
fotó: Horváth Edina
A diák szemek a távolba visszanéznek.
Búcsúzunk egy dallal tőled,
Ki napjainkat óvtad, védted.
Fogtad kezünket, ha kellett,
Vállunkról levetted a terhet.
Nem csak tanár vagy, hanem barát,
Ki megérti a diák baját.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
A homokórában peregnek a percek,
A diák kezek messziről integetnek.
Az emléked itt marad nekünk,
Hisz ha kellett mindig küzdöttél velünk.
Hibáinak javítottad,
Nézeteink mindig óvtad.
E dalban köszönünk meg mindent,
A homokszemek őrzik emlékeinket.
Ma még együtt vagyunk,
Ma még itt vagy velünk,
De holnaptól már távol leszünk.
Múlnak a napok, múlnak a percek,
De kik távol vannak sem felednek.
forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése