Az utca

   Az utcán ment két férfi, az egyik tüzelőt tolt a kis kocsin, a másik gyalogosan kísérte és tolta a kerékpárját, beszélgettek. Készülnek a hideg estére hisz napközben is csak -8 fokra enyhült az idő.
 Eszembe jutott egy film, hogy szeretünk-e a jelenben élni, vagy inkább más kor lenne a nekünk való.
Biztosan sokan szoktak ezzel a gondolattal játszani. Így volt ezzel Woody Allen is legújabb filmjében az Éjfélkor Párizsban ( Midnight in Paris ).
 Mindenki elégedetlen, pedig abban a korban kellene teljes életet élnie, amelyben született.
Ezen érdemes egy kicsit gondolkodni, mert talán elégedettebben kelünk fel holnap reggel még akkor is,
 ha a friss hírek pesszimista hangulatot áraszt.

   Másik érdekes filmélményem: Felettünk a Föld ( Another Earth ) című tökéletes sci-fi
Egy szép, szőke,  felelőtlen, fiatal lány Rhoda Williams (Brit Marling) végzetes balesetével indul a történet.
 Mit szeretnénk látni, ha kívülről tekinthetnénk önmagunkra? Ez is fontos kérdés
Az egyik órámon "Én vagyok" verset írtak a tanítványaim.
 Eléggé elgondolkodtató milyennek látják magukat belülről.
Még csak 11-12 évesek ugyan, de egészen alul értékelték magukat az általam kívülről érzékelhetőhöz képest. Vagyis önbizalom hiányos és a realitástól elrugaszkodó énképük van.
Vajon miért? Folyamatos útkeresésben vagyok. Hogyan? Mit? Mennyit? Miként?
 Kollégáimmal sokat beszélgetünk az új generációról és természetes az ellentét, de talán azon is túlmutató kétségeink vannak. Gyakran okoljuk a médiát, az értékek átrendeződését, az idő hiányt, a szétesett családokat...De mintha valami, vagy valaki nem lenne a helyén.
Talán hiányzik a "kis herceg" aki megszelídítené az egész Világot.