Nagyon szép a tél és megvan a maga romantikája.
Négy éves koromban tanultam meg korcsolyázni, a házunk előtti tavon, egy hokedli segítségével.
Máig elkísért a korcsolyázás öröme, szüleimnek hálával tartozom ezért.
Igyekszem tovább adni az utókornak ezt az érzést.
A korcsolyázás megihletett sok művészt, költőket, írókat, festőket, zeneszerzőket egyaránt.
Most egy filmélményemet szeretném ajánlani kedves olvasóimnak.
Négy éves koromban tanultam meg korcsolyázni, a házunk előtti tavon, egy hokedli segítségével.
Máig elkísért a korcsolyázás öröme, szüleimnek hálával tartozom ezért.
Igyekszem tovább adni az utókornak ezt az érzést.
A korcsolyázás megihletett sok művészt, költőket, írókat, festőket, zeneszerzőket egyaránt.
Most egy filmélményemet szeretném ajánlani kedves olvasóimnak.
A Szindbád 1971-ben bemutatott színes, magyar filmdráma.
Huszárik Zoltán első játékfilmje Krúdy Gyula Szindbád-történeteinek felhasználásával készült.
A Szindbád mind Magyarországon, mind külföldön jelentős szakmai sikert aratott, számos díjban részesült. Kiemelt jelentősége van a magyar filmtörténetben, 2000-ben például az úgynevezett „Új budapesti 12” közé választották
amely ranglistán a 3. helyet foglalja el.
amely ranglistán a 3. helyet foglalja el.
A Tó tündére, a korcsolyázás a tavon a túlvilág csábításának szimbóluma,
és e két kulcsjelenet közötti szerelmeknek hol egy temető képe ad baljós hátteret,
és e két kulcsjelenet közötti szerelmeknek hol egy temető képe ad baljós hátteret,
hol egy-egy fiatal szerető öngyilkossága.
Ebből a megközelítésből Szindbád halála nem csupán az elmúlást jelenti, hanem a beteljesülést is.
Szindbád az életet a maga teljességében szeretné átélni: élvezni az ételek ízét,
a természet minden apró szépségét, a kisvárosok megnyugtató harmóniáját,
az asszonyok ölelését – hiszen nincs két egyforma nő, két egyforma ölelés!
Mindenhol jelen akar lenni, mindent át akar élni és érezni,
a múló pillanatokban szeretné megragadni az örökkévalóságot.
A teljességre való törekvésével lelassítaná vagy egyenesen megállítaná az időt,
amelynek azonban éppen ezáltal válik foglyává.
Nem lehet ugyanis mindenhol jelen lenni és mindent megragadni,
mert akkor az ember nem megéli, csupán megízleli az élményt.
A pillanatok milliónyi élménye azonban nem megsokszorozódik,
nem egyesül egy magasabb szinten,
hanem inkább kioltja egymást,
és a jelen helyett
az egyén a megváltoztathatatlan múlt emlékei
és a képlékeny jövő csalóka igézetébe kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése