Hol volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy suszter Korcsog Dezsőnek hívták Ő volt a nagyapám.
 Hetyke bajuszú, fekete hajú, fess férfi képe néz rám az esküvői fényképükről.
Nem sok emlékem maradt nagyapámról, mert meghalt mielőtt én megszülettem volna.
Nagymamám dolgos két kezével, tapasztott, fát vágott és cipekedett
 élete végéig, több mint 40 éven át egyedül látta el magát. 

Kisgyerekként nyaraltam nála
és emlékszem a 3 lábú suszterszékre és a szerszámokra,
amiket büszkén őrzött Piroska mama.
Az ő frigyükből született Édesapám, aki vitte tovább apai nevét
 és egy leány, akit Irma névre kereszteltek.
Édesapám 1933. szeptember 16-án született,
 ma van a 79. születésnapja.

A bal szélen a barátokkal.

Ludason járt iskolába, később Budapestre került villanyszerelő lett.
 Gyöngyösön dolgozott a Váltógyárban, majd Visontán a Gagarin Hőerőműben.
Több baleset is érte, áramütés, megégett az arca, egy hatalmas villanymotor ráesett
a jobb kezére és levágta a hüvelykujját, amit a gyűrűsujj átvarrásával pótoltak.
Erős, szívós, jószívű, segítőkész és célszerű embernek ismertem meg, mindent legyőzött.
50 éve élnek együtt Édesanyámmal, ami csodálatra méltó.

Nagyon büszke vagyok Rájuk.

 Isten éltessen mindkettőtöket sokáig
erőben, jó egészségben, boldogságban!