"Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?"
Márai Sándor szavai elgondolkodóba ejthetik az erre járót.
Mit várhatunk még? A folytatást. A fiatalságból sugárzó energiák, az új gondolatok mentén a dolgok folyamatos átalakulását. Persze sokszor a régi témák kerülnek elő és új értelmezést kapnak, megújulnak ez újabb inspirációkat indukál és mindig van mit várnunk.
Ez a kérdés sokunkat megfeszített már, ha megpróbáltuk nemcsak megválaszolni, hanem megtenni.
Ki-ki maga tudja ezt megválaszolni, a tapasztalatai alapján, de mindenképp érdemes odafigyelni az érzelmek elleni küzdelemben az erőviszonyokra. Sokszor kilátástalan harcot folytatunk az érzelmeinkkel.
"A magányos ember, ha pillanatokra is, de önmagára talál." forrás
De, hogy lett magányos? "Amibe egy ember juttatta
önmagát, abból ki is mászhat." forrás
Mennyire vegyük komolyan a problémáinkat, magunkat?
Talán térjünk vissza a gyökereinkhez és folyamatában tekintsünk életünkre és az adott problémát már egy előrevetített idősíkból nézzük vissza és már is más súllyal érezzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése