Nyitott Akadémia
2015. 10. 17. szombat
Az eső utáni, időtálló csendben a kerti virágaimból összegyűjtöttem egy csokorra valót, hogy hangulatosabb legyen az ebéd. Számon tartom a napokat, Robert Fulghum O-Ó! című nagyon finom humorral átitatott könyvét olvasom. Igazi bensőséges szórakozás ebben az esős, várakozásban. Ha eláll az eső, gombákra lesek az erdőben és összegyűjtöm a fa alól a diót. Mindig legyen időd diót törni!- az elménknek szükséges ez az idő. Ülök egy ki tudja hány éves sámli a szabadban, és egyesével jól megkalapálom a frissen begyűjtött, nedves diókat. Közben bosszankodom a sok lyukas dión, amiből a kerti vendégek, a harkályok tulajdonitották el a dióbelet. Az idei termés évek óta a legjobb, így nem haragszom a színes madarakra, mert olyan jó érzés, hogy idejárnak a mi nagy diófánkra. Vannak kedves, rozsdafarkúink, fekete rigóink, széncinegéink, ritkán még vörösbegyet is látni. A több éve nálunk költő fecskepár a legizgalmasabb. Szeretem, ha az élet kellemesen körbeölel, biztonságot ad, megvédi az ember lelkét. Amikor lemenőben van a nap a földből olyan illat árad,amit érdemes újra és újra, mélyen beszívni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése