E tanmese tanulsága csak látszólag az, hogy mindig van egyszerű megoldás (mert sokszor nincsen) – de hogy valójában mit sugallnak, mire tanítanak Bucay történetei, azon kinek-kinek magának kell elgondolkodnia.
Levelek Claudiának
Könyve nemcsak színvonalas önismereti mű, hanem remek olvasmány is.
Demián, a könyv képzeletbeli páciense szeretne minél többet megtudni az élet dolgairól, így vetődik el Jorgéhoz, a különleges terapeutához, aki igazán egyéni módon segít neki leküzdeni a hétköznapok nehézségeit. Minden egyes alkalommal elmesél egy történetet: az adott helyzethez illőt, amelyben Demián is választ talál az őt nyugtalanító kérdésekre. Akad közöttük tibeti, talmud, szufi fabula, klasszikus és modern mese-adaptáció csakúgy, mint a szerző által kitalált történet. A főszereplő élethelyzetei az Olvasó számára is roppant ismerősek lesznek.
Az autodependencia útja
„A szerelem megengedi, hogy az, akit szeretek, egyre kevésbé függjön tőlem.”
Apa és fia beszélget egymással. Az apa hosszasan magyarázza, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen szót kell fogadni a felnőtteknek, mert azok okosabbak. A kisfiú végül váratlanul megkérdezi: Mondd, apu, ki találta fel a telefont? A telefont, fiam, feleli az apa, Bell találta fel. Mire a kisfiú: És miért nem az apukája találta fel, ha egyszer ő okosabb volt?
Azt vallja ugyanis (a Gestaltpszichológia – vagy alaklélektan – követőjeként), hogy minden útmutatást konkrét helyzethez kell kötni. Az általános szép szavak nem sokat segítenek, s ha „ömlesztve” az emberre zúdítják a sok bölcs tanítást, nem ér annyit, mint az, ha életünk valamely problémájával egy megragadó képben, mesében, allegóriában szembesülünk.
"A szúfi mester mindig egy parabolát mesélt az óra végén, ám a tanítványai nem mindig értették meg a történet üzenetét…
– Mester – állt eléje egyik este az egyik tanítvány. – Te csak meséled a történeteidet, de nem magyarázod el, hogy mit jelentenek…
– Bocsássatok meg érte – mentegetőzött a mester. – Engedd meg, hogy kárpótlásul neked adjam ezt a zamatos őszibarackot.
– Köszönöm, mester – vágta rá elégedetten a tanítvány, mert tetszett a hiúságának a mester válasza.
– És hogy teljesebb legyen az ajándék, meg is hámoznám neked a barackot. Megengeded?
– Igen, mester. Nagyon köszönöm – felelte a tanítvány.
– Ha már egyszer itt van a kezemben a kés, szeretnéd, ha feldarabolnám, hogy annyival is kényelmesebb legyen neked?
– Örömmel venném. De nem szeretnék visszaélni a jóságoddal, mester…
– Nem visszaélés, ha én ajánlom fel. Csupán a kedvedbe szeretnék járni. Engedd meg, hogy meg is rágjam, mielőtt átnyújtanám neked…
– Ne, mester! Nem szeretném, ha megrágnád! – tiltakozott nagy csodálkozva a tanítvány.
A szúfi mester szünetet tartott, aztán így folytatta:
– Ha minden történet értelmét elmagyaráznám… az olyan lenne, mintha megrágva adnám a gyümölcsöt a szádba."
A szúfi bölcseletből
Nyitott szemmel szeretni
„Hiszem, hogy a szerelem egyszerűen megtörténik.”
Jorge Bucay egyik legnépszerűbb, kultikus műve, melynek rajongói évek óta külön honlapon osztják meg egymással párkapcsolati problémáikat.
"A párterápiákon rengeteg idő megy el azzal, hogy a felek megpróbálják meggyőzni egymást, ki mit csinál rosszul. Pedig többre jutnának, ha nem ítélkeznének, nem akarnák megváltoztatni egymást, hanem egyezségre törekednének.
Ha örökké az orrod alá dörgölöm a hibáidat, ha azért élek, hogy megmutassam, hogyan kellett volna viselkedned, ha minduntalan formába öntöm, megszabom a dolgok menetét, akkor talán elérem (talán), hogy hülyének érezd magad, vagy, ami rosszabb, faképnél hagyj, vagy, ami még rosszabb, hogy maradj, és bosszants tovább.
De én azt akarom, hogy meghallgass, hogy érdeklődve figyelj rám, nyisd ki a füled, engedd be rajta a vágy és a szeretet szavait.
Gestalt Carl Rogers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése