2013. január 18., péntek

"Életünk a legboldogabb nekünk"


Márai Sándor 1900. április 11-én látta meg a napvilágot Kassán. Felmenői szászok voltak. Édesapja
 dr. Grosschmid Géza, királyi közjegyző, a kassai jogászkamara elnöke, édesanyja Ratkovszky Margit.
 A család nemzedékeken keresztül őrzője volt az elit polgári értékrendnek, természetes volt, hogy gyermekeiket is e szellemben neveljék.
Márai Sándor egyik, barátjához 1917-ben írt levelében:
"A legtökéletesebben egyedül vagyok. Én tudom, hogy zseni vagyok. […] Választott ember vagyok, és sokra fogom vinni, vagy semmire sem fogom vinni, de produkálni fogok, érzem, tudom, hogy ez kikerülhetetlen. […] Az életemet eddig is én csináltam, ezután is én fogom csinálni.”

 
"Fűtetlen albérleti szobában, kabátban ültem éjszaka az íróasztalom mellett, egy cím nélküli novella sokadik változatánál. Amikor ott tartottam, hogy megkérdezik az öreg parasztot, mi van odaát, hirtelen kikerekedett a papíron a válasz - ott is csak hó van. És akkor belém hasított az öröm. Éreztem, hogy ez én vagyok. Azután rögtön fölírtam ezt a mondatot a novella élére is, és elfogott a munkaláz. Akkor két hét alatt megírtam öt novellát.”  Galgóczi Erzsébet novellák Ott is csak hó van c. kötetben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése