A hattyú

Ez a nap is adott elég megoldandó feladatot

 és megálltam, mert szép "festés" készült az égen.

 Olyan tavaszinak tűnt a levegő hangulata, 

úgy éreztem nagyon jó időzni benne.

 Már épp indultam volna, amikor szinte a  lélegzetem is elállt, 

 egy magányos hattyú tűnt fel a fejem felett
és a naplementébe repítette magát.

Kiismerhetetlen ez a vándorlás, olyan titokzatos...

 bámulatos, ahogy repült az égbolt végtelenjén.

 Szerettem volna megérinteni, megmondani...

A pillanat felemelt...

 együtt repültem vele.

 Csodálatom eggyé olvadt  a felhőkkel...

A színek, formák...

és a hattyúm, belém költöztek.