"Az országút szélén egy kőtörő, kis kalapáccsal töri a kavicsot, se gyorsan, se lassan. Nem néz a mellette elvágtató kocsikra, nem bánja, hogy mellette állatok, emberek, mind haza mennek. Ejnye, de furcsa egy ember! Se nem öreg, se nem fiatal, olyan a színe, mint a kavicsé, amelyen térdel. Roppant komoly, de épen nem haragos. Néha verejtékezik a homloka, megtörli egy ronggyal, amelynek a színe már megint szakasztott olyan, mint a kavicsé. Most egy kicsinyt elgondolkozik, nézi a tutajosokat, azok már lámpást gyujtottak, fekszenek, lassan énekelnek; este van.
Vajon mire gondolhat egy ilyen kőtörő? Jó koponya, értelmes szem. De miről, hajnaltól napestig miről? Mint ahogy keze a kavicsot, lelke talán szüntelenül a keserűséget, az elégedetlenséget töri, - követ aprítani, mindég csak gránitot aprítani, nap-nap után, esztendő-esztendő után, voltaképen sok ezredéven át! Mert - most látom csak - ez az ember szakasztott olyan, mint az egyiptomi sírboltokra faragott kőtörő, ugyanaz a mozdulat, ugyanaz az arc, az a lélek... Még a kalapácsa is azt a hangot adja..."
Bródy Sándor ("a magyar Zola") A kőtörő
Marcel Pagnol film
Vajon mire gondolhat egy ilyen kőtörő? Jó koponya, értelmes szem. De miről, hajnaltól napestig miről? Mint ahogy keze a kavicsot, lelke talán szüntelenül a keserűséget, az elégedetlenséget töri, - követ aprítani, mindég csak gránitot aprítani, nap-nap után, esztendő-esztendő után, voltaképen sok ezredéven át! Mert - most látom csak - ez az ember szakasztott olyan, mint az egyiptomi sírboltokra faragott kőtörő, ugyanaz a mozdulat, ugyanaz az arc, az a lélek... Még a kalapácsa is azt a hangot adja..."
Bródy Sándor ("a magyar Zola") A kőtörő
Marcel Pagnol film
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése