Beletörődve

Mi tehetnék? Az idő kifogott rajtam,
felmorzsolja ujjai között életem sejtjeit.

Lovasok jártak megpihenni árnyékomban, s a szellő és
 erősebb testvérei a szél, a vihar szórakoztattak hosszú éveken át.

Elnéztem az évszakok változása közben, hogy omlik le
rólam évről-évre pompás öltözetem,
csillogó flitterek borították el alattam a
 puhán hempergő szerelmeseket.

Szétszakad bensőm és elvesztem tartásom,
 de emlékezem minden nap, a fényre az árnyékra...

 Sarjad az új élet, csiga alszik a mohás létben.

Farsangi álarcot öltenek szomszédaim, 

de a mulatságnak lassan vége.

Lebegve ábrándoznak karcsú törzseikkel az ifjoncok,
a szürkeségből a tavasz pompájába álmodják magukat.

 Szárítják tüllruháikat a balerinák és várják,
hogy az első meleg széllel tovaszökkenjenek,
be kell teljesíteniük küldetésüket.