Visszatartott szavak

„Sosem áll más idő a rendelkezésünkre, mint a jelen idő.”
(C. H. Spurgeon)

Vannak akik... Örömet lelnek a  „veled együtt” létezésben. Akik körül nem a reklámidilli tisztaság uralkodik, csak történik velük a valóság és az élet. Akik körül rend van, és ez a rend belülről árad. Akik nem sajnálják az időt száz százalékosan jelen lenni. Mert jól tenni nemcsak azt jelenti, hogy a végeredmény legyen jó, hanem talán hogy amíg teszed, amikor teszed, ahogyan teszed, az legyen teljes, az legyen jó. Akivel teszed, ott ne sajnáld az időt. Hol van az ősi misztikum: akkor vagyok teljesen önmagam, amikor veled vagyok egy? A tudás: az időmről én döntök. És ha úgy tetszik, száz százalékban leszek azokkal, akik rám bízattak, akik az enyéim, akik a jövőm, és nem sajnálom jól tenni, amit teszek, mert akkor jó igazán. A rohanó idő meglassul – és tűnékenysége tüneménnyé válik. A részletek észrevehetőek, sok minden, ami haszontalannak, néha talán idétlenségnek látszana, időtlenséggé válik, és érdekes lesz. forrás

 A nyitott személyiség készséggel fogadja az új helyzeteket, illetve maga teremti meg azokat. Szeret kapcsolatot kezdeményezni és működtetni. Figyelme nyitott a külvilágból érkező ingerek, a változatos élmények iránt; szeret az események sűrűjében lenni. Az egyedüllétet kevéssé kedveli, csoportban viszont általában jól érzi magát. Rugalmas, sikeresen alkalmazkodik, élénk és határozott.

 A zárkózott személyiség ezzel szemben jobban szeret egyedül lenni, csendben gondolkozni, tűnődni. Csak akkor aktivizálja magát, ha azt okvetlenül szükségesnek látja, illetve ha őt érdeklő, érintő kérdés vetődik fel. Képes együttműködni másokkal, de kezdeményezést inkább kívülről vár, és kéretlenül nemigen szól hozzá az eseményekhez. Ha mély érzelmű is, viselkedését többnyire távolságtartás jellemzi.
No persze, a helyzet ennyire azért mégsem egyszerű, hiszen úgyszólván egyikünk sem sorolható egyértelműen e két kategória valamelyikébe. Az ismertetett sajátosságok sokkal inkább az adott személyiségdimenzió skálájának két végpontjaként, szélsőségeként értelmezhetők – amely skálán azonban mindenkinek megvan a maga sajátos helye. Minél közelebb áll valaki az egyik végponthoz, annál inkább illenek rá annak jellemzői, és annál kevésbé a másikéi. /interpressmagazin.hu/