195

éve 1817. március 2. Nagyszalontán született Arany János.
 Szerette a tölgyfákat, alattuk üldögélt, gondolatait versekké formálta,
 s Kapcsos könyvében ránk hagyta.

Szeretem a fákat fotózni,  mindegyik más, egyéniségük van. Olyanok, mint ha beszélnének hozzád a megjelenésükkel, ahogy a múló időnek ellenállnak, a repedezett kérgeik szépsége, csupaszon, virágozva, minden évszakban csodálatosak. Megnyugtató a természetet járni, az illat, amit naplementekor érezni, új energiát ad. Eggyé kell válni a természettel, hogy egyensúlyba kerüljünk önmagunkkal.

"Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifjú... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred."

Arany János

Domokos napra

1851. augusztus 4.