Emlékkönyv

A minap egyik tanítványom elhozta édesanyja emlékkönyvét,
 kinyitottam a patentokkal bezárt könyvet, amibe a következő sorokat írtam 20 évvel ezelőtt:
 "De ő olyan meggyőzően beszélt.... olyan okosan...

Megértette velem, hogy ritka esetben vezet célhoz ösztöneink vak követése."
 E. M. Dell:  A  sas útja véget ér

 

 

Most ezt írtam bele:

" - Az emberek többsége még mindig nem hisz a szeretetben....

- Az első ember, aki megmászta a Pireneusok legmagasabb csúcsát,
 tudta, hogy kalandok nélkül nem sok értelme van az életnek....

Soha nem ítélhetjük meg mások életét.

Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri.

Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út...
 De nem vagyunk kevésbé értékesek akkor sem, ha egyszerű, emberhez méltó életet élünk,
 szeretjük felebarátainkat, és szorgalmasan dolgozunk."
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam