Betlehem

Közép-Európa katolikus vidékein régóta elterjedt szokás, 

hogy a karácsonyfa-állítás mellett Jézus születését,
a pásztorok és a három királyok látogatását ábrázoló,
 kis figurákkal berendezett jelenetet helyeznek a karácsonyfa mellé.

 Mintája az a ma is élő középkori eredetű egyházi hagyomány, 

hogy karácsonytól vízkereszt ünnepéig a templomokban nagyobb, 

szinte színpadi hatást elérő szoboregyüttest állítanak fel

 a születés barlangját, vagy istállót ábrázoló háttér elé.
 

 Ez a szokás a liturgikus
 vagy bibliai témájú színpadi játékokra vezethető vissza.
A jelenet szereplői a kisded Jézus, anyja Mária és Szent József. 

Az őket elsőként felkereső pásztorok, az emberiség első képviselői, 

akik Lukács evangéliumában leírt hagyomány szerint láthatták és megvallhatták
 Krisztust. A napkeleti bölcsek történetét csak Máté evangélista beszéli el.

A csillag követése miatt mágusokként is őrzi őket az emlékezet.

 Királyokká azáltal lettek, hogy ószövetségi jövendöléseket vonatkoztattak rájuk: 

„Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Iz 60,3)

 Szent Ágoston szerint ők voltak az első pogányok
(ahogy a pásztorok voltak az első zsidók),
akiknek megnyilatkozott a gyermek isten mivolta.

Nevüket Gáspár, Menyhért, Boldizsár csak a
 9. század óta említik, ennek a hagyománynak az eredete bizonytalan.

 Személyüket hol a három életkor, hol az akkor ismert földrészek (Ázsia, Európa, Afrika)
 képviselőinek tartották, ezért ábrázolták az egyiket mórnak vagy szerecsennek.

A betlehemi jelenet egy képben ábrázolja tehát a három evangéliumi eseményt:

 Jézus születését,
a pásztorok
és a napkeleti bölcsek látogatását.

 Így kíván emlékeztetni bennünket a karácsony ünnepének igazi jelentésére,

 a történelembe lépő, az emberrel közösségét kijelentő isteni jelenlétére.