"Ez a film egy tízes skálán tízes erősségű robbanás. A Változó szerelem értékálló, igazi gyöngyszem."
nosztalgia
"Ennek a filmnek egy szebb világban kortalan filmnek kellene lennie, ami nagyjából mindenkit megérint.
Itt nem csak arról van szó, hogy az ötvenes-hatvanas évek retró világa megelevenedik, ez pusztán egy háttér. Bár az is igaz, hogy a történet nem működött volna így, ha 1990-ben vagy a 2000-es években játszódik, mert ahhoz kellett a békebelisége az egésznek. Ugyanakkor meg nagyon is kortalan, amiről szól, és nagyon érdekes dramaturgiával működik. Ugye A vihar kapujában című filmben használta Kurosawa, hogy egy történetet több különböző szempontból elmesélt. Itt is arról van szó, hogy látjuk először az egyik karaktert, ahogy bemutatkozik nekünk, illetve, hogy ő mit gondolt a kislányról, amikor találkoztak, majd jön ugyanez a kislány szemszögéből. Csak ami nagyon érdekes, hogy mindebbe a felnőttek is beleszólnak, és egy bizonyos pont után már nem az a játék lesz az izgalmas, hogy hogyan látjuk ugyanazokat az eseményeket többször, hanem hogy a két család, a fiúnak és a lánynak a családja miféle hatással van egymás életére. Rob Reiner történetet akart mesélni, egy kortalan történetet, ami nagyon belenyúlik az idealizált mesevilágba.
Amitől bölcs a film, és amiért engem tulajdonképpen zsebre vágott, az az, ahogy ezt a szerelmet a háttérből a felnőttek mozgatják, és ahogy ebből az egészből lesz egy kellemes kis fordított Rómeó és Júlia történet,
ahol a famíliák nem akadályozzák a szerelem kibontakozását, hanem éppen elősegítik."
"A fiatal, mindössze második osztályos Juli Baker három dolgot szeret
igazán az életben: a csirkéket, akiket otthon nevelget a hátsó kertben; a
fákat, akikről meg van győződve, hogy szentek (főleg kedvenc platánja);
valamint az osztálytársát, Bryce Loskit. Legnagyobb bánatára a gátlásos
fiú nem érez ugyanígy iránta. Igazság szerint ő a lányt kifejezetten
furcsának találja, aki egész nap tyúkokkal foglalkozik vagy épp egy fa
tetején üldögél. Nyolcadik osztályra azonban minden megváltozik. Bryce
egyre érdekesebbnek és vonzóbbnak találja Julit, a lány viszont egyre
inkább meg van győződve róla, hogy Bryce gyönyörű kék szemei csak egy
üres, unalmas tekintetet rejtenek."
"Ennek a filmnek egy szebb világban kortalan filmnek kellene lennie, ami nagyjából mindenkit megérint.
Itt nem csak arról van szó, hogy az ötvenes-hatvanas évek retró világa megelevenedik, ez pusztán egy háttér. Bár az is igaz, hogy a történet nem működött volna így, ha 1990-ben vagy a 2000-es években játszódik, mert ahhoz kellett a békebelisége az egésznek. Ugyanakkor meg nagyon is kortalan, amiről szól, és nagyon érdekes dramaturgiával működik. Ugye A vihar kapujában című filmben használta Kurosawa, hogy egy történetet több különböző szempontból elmesélt. Itt is arról van szó, hogy látjuk először az egyik karaktert, ahogy bemutatkozik nekünk, illetve, hogy ő mit gondolt a kislányról, amikor találkoztak, majd jön ugyanez a kislány szemszögéből. Csak ami nagyon érdekes, hogy mindebbe a felnőttek is beleszólnak, és egy bizonyos pont után már nem az a játék lesz az izgalmas, hogy hogyan látjuk ugyanazokat az eseményeket többször, hanem hogy a két család, a fiúnak és a lánynak a családja miféle hatással van egymás életére. Rob Reiner történetet akart mesélni, egy kortalan történetet, ami nagyon belenyúlik az idealizált mesevilágba.
Amitől bölcs a film, és amiért engem tulajdonképpen zsebre vágott, az az, ahogy ezt a szerelmet a háttérből a felnőttek mozgatják, és ahogy ebből az egészből lesz egy kellemes kis fordított Rómeó és Júlia történet,
ahol a famíliák nem akadályozzák a szerelem kibontakozását, hanem éppen elősegítik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése