Szövés

Hogy épül fel a belső tartásunk?

Mint amikor a szövőszéken nap-nap után elkészül a szövés. Lassan lépésről-lépésre.

Életünk minden napja  a vászon, az erős szövet amin majd kialakul a minta.

"Új attrakcióval gazdagodott a hevesi Radics-kúria. A Hevesi Népművészeti Szövetkezet mintaboltjának bővítésével – amely az 1990 években elsőként nyílt meg – népművészeti galéria létesült. Az oktatási tárca támogatásával felújított üzletben a látogatók nem csupán megvásárolhatják a len, kender és pamut alapanyagú szőttes terítékeket, függönyöket és ágynemű-garnitúrákat, hanem a szövőszéknél maguk is részesei lehetnek az alkotási folyamatnak."

forrás

Abody Rita

Schäffer   Erzsébet 

 "Kincsemberek között élünk.
Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk.
Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig egyiküké sem az...
Exupéry írja valahol: "Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!"
Találjanak rá a csodákra....

Tóth    Krisztina

"Nekem is volt már verses füzetem az általános iskolában. Néha azon kapom magam, hogy a saját életemet is alapanyagként kezelem. Ha történik velem valami, elkezdem megformálni, és csak akkor érzem, hogy igazán megtörtént, amikor mondatok születnek bennem. Szoktam mondani, hogy fényképezett nyelven írok: amikor járok a világban, olyan, mintha fényképeznék. Az írás mögött van valamiféle mágikus gondolkodás. Mintha az ember azért rögzítené a történéseket, hogy leküzdje a múlandóságot és az időt."

 

Vers a Porhó című kötetből
(Magvető Könyvkiadó, Budapest 2001)

 

Porhó

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,

annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is

pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét

leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,

sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl

bonyolult léten, túl ezen

egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott ?!

Tóth Krisztina