Igazán

Az élet, az tanít igazán...

Talán pirkad, lassan indulok is. Szeretem, ha süt a nap, ha fújja a szél a hajam, ha érzem a víz illatát. Szeretem  kézbe venni a szép kavicsokat, gyönyörködni a fecskék röptében, nézni ahogy két pillangó kergetőzik a levegőben.
Napról-napra várni, egy rózsabimbó kinyíljon, 

s ha túl sokat "akarok" vágyom vissza a szeretnibe. 

Kellő szelídséggel megtanuljuk megtalálni minden napunk ajándékait,
a kis boldogság csomagokat.

Ki kell bontani és gondosan körbejárni, elmélyülni, mert a felszín sokszor hamis.

Ó a zenék, a filmek, a könyvek - mennyi kincs! 

Az emberek, kapcsolatok, érzések, csókok, ölelések, remények. 

Álmok, vágyak s a fantázia - fokhagymás, bundás kenyér, 

 szilvás gombóc a Mamitól.

 Repülök az utca felett, hajnali madárzsivaj, elhullott tollak a kertben, s még virít a levendula, a megszáradt hortenzia virágai közt, szélcsengőt zörrent a szél...

A fotók Egerben készültek