Tóth Endre: Asszonyok, gyönge nők
Honnan veszitek az erőt,
törékeny gyönge nők,
fáradhatatlan asszonyok?
Honnan veszitek az erőt,
honnan a türelmet,
hogy nem csüggeszt el
se rossz férj, se gyermek
s a vég-nincsen sok dolog?
Honnan veszitek az erőt,
ti szorgos, fürge nők?
Rohantok hajnalban, korán,
vár a munka száz csarnoka:
a föld, a gyár, az iroda
a műhely vagy az iskola
hol áldott kezetek nyomán
s a sziklából is víz fakad.
Honnan veszitek az erőt,
asszonyok gyönge nők?
Mennyit dolgoztok, hogy az otthon
tisztán és derűsen ragyogjon
s benne a férj, a család
jól érezhesse magát.
Asszonyok, gyönge nők,
mikor észre se veszitek,
-otthon, az utcán, a munkában
vagy mikor megálltok sóváran
egy pazar kirakat elött, -
hányszor néztelek titeket
és olyankor gondolatban
minden férfi nevében
meghajlok elöttetek.
"Kedves Kolléganők!
Benneteket köszöntünk a mai napon, akiknek annyit köszönhetünk, mi férfiak. A világ nem lenne kerek, teljes anélkül a nőies erő, gondoskodás, világlátás nélkül, amit ti tesztek hozzá. Életet adtok, otthont teremtetek, s mindeközben megálljátok a helyeteket a mindennapi életben, a munkában is. Fogadjátok el tőlünk hálánk fejében ezt a kis ajándékot..." Jónás János tanár úr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése