Tassy-Becz László honvédőrnagy

Tassy-Becz László  honvédőrnagy sírjának koszorúzása alkalmából egy Petőfi Sándor verssel emlékezünk. 

forrás

Szerettem volna többet megtudni az életéről. 1714-ben Boconádról 18-20 család költözött Albertibe, mert Szeleczky Márton birtokába jutott a falu. A Tassy-Becz név szerepel már 1770-ben. Közben összekapcsolódott a múlt a jelennel, rajtam keresztül. Boconádon nőttem fel, a tornatermünk a Szeleczky kastély romos épületében volt, de én mégis annyira szerettem a testnevelést, hogy testnevelő tanár lettem. Az iskolánk ablaka arra a templomra nézett, amelyet Szeleczky Márton építtetett. Gyakran játszottunk a templomkertben iskola után. A főiskola elvégzése után Albertirsán (1985-ben) kezdtem meg tanári pályámat, biológia-testnevelés szakos tanárként, 1999-től gyógytestnevelőként is tanítok a Tessedik Sámuel Általános Iskolában. Holnap, az 1848-49-es szabadságharc 165. évfordulóján, ezt a verset Tassy-Becz László honvédőrnagy sírjánál én, egy boconádi mondom el, majd 300 évet átívelve.

CSATÁBAN

         
A földön is harag,
Az égen is harag!
Kifolyt piros vér és
Piros napsugarak!
A lemenő nap oly
Vad bíborban ragyog!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Komoly felhők közül
Bámul reánk a nap,
Rettentő szuronyok
Füstben csillámlanak,
A sűrü lomha füst
Sötéten gomolyog,
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog
Csatárok fegyvere,
Ágyúk bömbölnek, hogy
Reng a világ bele;
Te ég, te föld, talán
Most összeomlotok!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tüzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,
Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok! 

"Épségben és gondozott állapotban ma is megvan a másik honvédsír: "Itt nyugszik az 1848-as szabadságharc honvédőrnagya: Tassy Becz László... 1813-1899" 

"Tassy-Becz László 1823-ban született lrsán. Itt gazdálkodott és közben állatorvosi diplomát szerzett. Az 1848-as szabadságharc kitörésekor Pest-megye számvevői tisztéből lépett a „fekete sereg"-be. Augusztustól a délvidéki hadszíntéren a Földváry féle pesti, önkéntes zászlóalj főhadnagya. Részt vesz a Jellasics elleni harcokban, Aug. 19-én Szenttamásinál súlyosan megsebesül. Őrnagyi rangot kap. A szabadságharc leverése után menekülnie kell. Genf, Zürich, London vonalon haladva jut el New Yorkba, ahol letelepszik, kárpitosként keresi kenyerét. Gyötri a honvágy, ezért kegyelmi kérvényt nyújt be az általa haláláig gyűlölt osztrák császárhoz. 1859-ben hazajöhet"

Tassy-Becz Éva: Nem mese ez…

 A történetet Tassy-Becz László a fiának diktálta le egy füzetbe, mely 110 évig kallódott, de „nem hagyta magát elveszni”. Egy fiatal földbirtokos kisnemes – „baromorvosi diplomával” a zsebében, mit sem törődve a biztos egzisztenciával – 1848 márciusában nemzetőr lesz, ami meghatározza életpályáját. Őrnagyi rangban teszi le a kardot Világosnál, illetve dehogy teszi le … A 48-as forradalom és harcainak történetét már sok ezer oldalban megírták, de ez a történet olyan közelségbe hozza az eseményeket, hogy talán ezt kellett volna mindenkinek először elolvasni és utána a nagyobb lélegzetvételű munkákat. Olyan fogalmak válnak érthetőbbé, mint haza, kötelesség, méltóság, tisztesség, család, kitartás, önfeláldozás, igazságosság, becsület, példamutatás… A könyv hitelességét a benne szereplő korabeli dokumentumok is alátámasztják.

"Ez alatt a hozott törvények értelmében megyénkben is lázasan haladt előre a nemzetőrség összeírása és szervezése. Heves és K.-Szolnok vármegyében a nemzetőrség három zászlóaljra osztatott. Az elsőnek székhelye volt Eger. Ebben volt egri 2052, Eger körül levő mátraalji községekből 600, a tarnajárásbeli községekböl 1500, összesen 4152 nemzetőr. Főparancsnoka volt Lenkey Károly, segédtisztje Horváth László. A második zászlóalj Gyöngyös székhellyel állott 1200 gyöngyösi, 200 mátraalji, I800 gyöngyös járásbeli és 800 tarnajárásbeli községek nemzetőreiből, összesen 4000. Főparancsnoka volt gróf Almásy Ernő, segédtisztje Földváry Kálmán. A harmadik zászlóalj Mezőtúr székhelylyel állott a tiszai községek 3600 és 1200 turi, összesen 4800 nemzetőrből, Mesterházy István, főparancsnok és Tassi Becz László segédtiszt alatt. A három zászlóalj nemzetőrsége állott összesen 12952 főből. Később I849-ben az egész nemzetőrség két parancsnokság alá helyeztetett." forrás Heves vármegye története

Tassy-Becz Éva: Elmondom, másként nem tehetek

Tassy-Becz Éva emlékeinek könyve család- és társadalomtörténet. Fiatal lányként családfenntartó szerepbe kényszerülve, a kitelepítés borzalmas körülményei között, hogyan tudott önmaga maradni, újabb hajszálgyökereket ereszteni, melyek aztán a családban megerősödnek. 

 

"Ezért is emelte ki Tassy-Becz Éva: végre immár az alkotmányunkba is belefoglalták, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság."

"(...)A szlovákok megtelepítésével Váracskay biztosította a birtokhoz szükséges munkaerőt, de a birtokot megtartani nem tudta. Váracskay jogát - arra hivatkozva, hogy ő Albertit királyi adományként kapta - Szeleczky Márton megtámadta. Szeleczky Márton, a Nádasdy-huszárok kapitánya számos ütközetben vett részt a labancok oldalán: így érthető a királyi adomány - mely szerint 1714-ben III. Károly király a teljes alberti pusztát Szeleczky Mártonnak adományozta. Mind ezek ellenére a birtokhoz ragaszkodó Váracskay levélben kérte az albertieket, hogy az ő alattvalójának vallják magukat; ám a falu Szeleczkyhez pártolt, ezért Váracskay 22 katonával 3 napra megszállta a falut, a lakosokkal elismertette jogait, és büntetésül 46,- forintot fizettetett velük. A két földesúrnak a falu birtoklásáért folytatott harca 1714-ben ért véget. A királyi adománylevél birtokában Szeleczky Márton megtartotta a falut, Váracskay András pedig 4500 forintért lemondott minden követeléséről, így Alberti végleg Szeleczky birtokába jutott, aki a Boconádon lévő felvidéki birtokáról 18-20 katolikus magyar családot is Albertibe telepített, így kerül a többségében ágostai hitvallású szlovákok lakta Alberti, a katolikus Szeleczky- család birtokába. /16/

Szeleczky de Szelecz et Boconád Márton

1717-1721-ig alispán, majd 1722-ben Pest vármegye országgyűlési követe. Szeleczky László 1793-ban megyei aljegyző. A családtagok közül többen táblabírák voltak:

Szeleczky Antal és ifi. Márton ... 1798-ban
Szeleczky Pál .......................... 1810-ben
Szeleczky Antal ....................... 1822-ben"

 forrás